Ahogy ígértem, magyarázat következik. Most, hogy megtaláltam az igazán a blogomhoz illő háttérsablont, szépen elmesélem nektek, miért is kezdtem el az oly hosszú "úgysem olvasnak majd" korszak után végre blogot vezetni. És hogy teljesen át tudjátok magatokat adni a jó borok adta, Berényi Claudiásan kőgazdag hangulatnak, hallgassatok ti is Mozartot, mert Mozart király.
Sokat morfondíroztam, vajon honnan is kezdjem ezt a történetet, hiszen azzal készültem, hogy életem kronológiáját taglalom tovább, de a rövidesen elmondásra kerülő délután most elsőbbséget élvez. Történt ugyanis, hogy az én drága egyetememen az informatika tanár,aki innentől fusson a gondolatokban a Mazsola név alatt, mit szépítsük, egy hatalmas figura. De kérem annyira király arc, hogy nem elég, hogy egy borospincébe vitte a vizsgánkat, de az első kör (koccintósnál alig árnyalatnyival "jobb" borokhoz szokott gyomrunknak elsőre ijesztően finom) fröccsöt is ő állta. Ezt és az egész délutánt, úgy ahogy volt, ezúton köszönném meg elsősorban neki, de természetesen mindenkinek, aki részt vett a szervezésben, zsűrizésben, bormérésben, ivásban. A borgőzben feloldódott a feszültség, záporoztak a frappánsabbnál tahóbb beszólások, amikkel az elkövetők néha akkora (ön)gólokat lőttek, hogy majd' kiszakadt a Borháló.
Bevallom, könnyeket csal a szemembe a tudat, hogy elfogyott, de segít a tudat, hogy miattam.
Megnézném azért Eminemet egy borospincében, ropival meghálálni a tapsot...
Okulván az első posztomból, igyekszem elkerülni egy újabb regény kiadását, és a lényeges dolgokra fókuszálni, mint a család, a karrier, a szerelem vagy a bor. Kezdeném is a borral. A bor fasza. Alkalmas pihenéshez, bemelegítéshez, levezetéshez, nehéz ételekhez vagy egy másik borhoz. Főleg egy másik borhoz, legalábbis eddig tapasztalataim szerint. Meg is szomjaztam...de ne is kalandozzak messzebb, térjünk a lényegre. Előtte azonban (mert hát valamiről beszélni is kell), ha valakit érdekel, de teljesen analfabéta az internethez, az alábbi szívmelengető képre kattintva itt egy Wikipédia cikk a borról, hiszen, mint tudjuk, a Wiki sosem hazudik, kigyógyít a nemi betegségekből és kondiban tart.
A félreértések elkerülése végett, nem azért írok új bejegyzést, mert enélkül nem tudnak leosztályozni. Igazság szerint én abban a hitben voltam, hogy egy bejegyzés is elég, csak legyen meg a téma, a váz, a többit meg majd folytathatom amikor kedvem tartja. Természetesen mindettől függetlenül is írnám a sorokat, ha másért nem is, hát azért, mert valamilyen fórumon muszáj kiadnom magamból a felgyülemlett élményeket. Ha minden a tervek szerint halad, a következő bejegyzésben már visszatérek a múlthoz, biztosan akad még pár ovis, lelket védelmező sztori, mert az óv ide, óvoda...Na jó, azt hiszem, jobb, ha itt inkább elköszönök, mielőtt azt a kevés, de annál lelkesebb olvasómat is elveszítem.
Mindenkinek kívánok nagyon boldog, meghitt, gomblepattintóan dagadtra zabálós karácsonyt, és hasonló sikerekben, élményekben gazdag új évet!
Pusztán azért, hogy meglegyen a keretes szerkezet:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.