Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit életem első blog-bejegyzésénél! Enyhén remegő kezekkel pötyögöm az első sorokat, remélve, hogy valami értelmes dolgot teszek majd közzé, és hogy rajtam és anyukámon kívül más is el fogja olvasni legalább egyszer, hiszen akkor már bőven megérte belefogni a dologba. Arra az esetre, ha olyan is olvasná, aki engem nem ismer személyesen, engem (meg fogtok lepődni) Szabinak hívnak, és mielőtt az ELTE-n 2014-ben elkezdtem volna az egyetemista létet, Székesfehérváron éltem a telepi trógerek és az értelmiségiek kurtán-furcsán vegyített életét. A blogolást már egy jó néhány éve tervezgettem, de hogy őszinte legyek, hiába jártam emelt informatikára, mindig is azt hittem, hogy a bloggerek egyfajta kezdő-hackerek, félistenek, kétszer szalonnába göngyölt aszalt szilvák sörhabbal meghintve és hasonlók,nekem meg ez úgysem menne, erre fel itt ülök és ezerszer könnyebb és szórakoztatóbb mint gondoltam. Az élet szép!